Jelen teljesítési feltétel célja

Jelen teljesítési feltétel célja elégséges kontrasztot biztosítani a szöveg és háttere között, annak érdekében, hogy az olvasható legyen az enyhén látássérült emberek számára (akik nem használnak kontraszt-erősítő kisegítő technológiát). Az olvasási teljesítmény-értékelések alapján, a színvakságban nem szenvedő emberek számára a színárnyalatnak és a színtelítettségnek minimális vagy semmilyen hatása sincs az olvasáshatóságra (Knoblauch at al., 1991). A színvakság (color deficiency) némileg befolyásolhatja a fényerősség kontrasztját. Ezért a javaslatban a kontrasztot olyan módon számítják ki, hogy a szín nem minősül kulcstényezőnek, annak érdekében, hogy a színvak emberek számára is megfelelő kontraszt legyen a szöveg és háttere között.

Nem tartozik ide az a szöveg, amely díszítő hatású és nem közvetít információt. Például, ha véletlenszerű szavakat alkalmaznak a háttérhez és a szavak a jelentés megváltozása nélkül átrendezhetők vagy helyettesíthetők, akkor ez díszítő hatásúnak minősül és nem kell megfelelnie jelen feltételnek.

A nagyobb és szélesebb betűvastagsággal szerkesztett szöveget könnyebb elolvasásni alacsonyabb kontraszt esetén. Emiatt a kontraszt-követelmény a nagyobb betűméretű szövegeknél alacsonyabb. Ez a nagy betűméretű szövegeknél lehetővé teszi a szerkesztők számára szélesebb színválaszték használatát, ami segíti az oldalak tervezését, különösen a címek esetében. A 18 pontértékű vagy a 14 pontértékű félkövér szöveg elég nagynak minősül ahhoz, hogy alacsonyabb kontrasztarányt használjanak hozzá. (Tekintse meg a "The American Printing House for the Blind" kiadó, valamint az amerikai Kongresszusi Könyvtár nagy betűméretre vonatkozó útmutatóját (Guidelines for Large Printing) nagybetűkre vonatkozó irányelveit a Forrásjegyzék alatt). A „18 pontértéknek” és a „félkövér” kifejezésnek más jelentése van különböző betűtípusok esetében, de a nagyon vékony, vagy szokatlan betűtípusok kivételével megfelelőnek kell lenniük. Mivel nagyon sokféle betűtípus létezik, az általánosan elfogadott méretet alkalmazzák, és megjegyzést fűznek a különleges vagy vékony betűtípusokhoz.

A szövegre vonatkozó előzőleg említett kontrasztkövetelmények a képként reprezentált szöveg (olyan szöveg, melyet pixelekben jelenítettek meg és kép formátumban tároltak) esetében is érvényesek, mint ahogy az az 1.4.3 teljesítési feltételben megállapításra került.

Ez a követelmény olyan helyzetekre is vonatkozik, ahol a képként reprezentált szöveg értelmezését szöveges formátumban tervezték. Az olyan kiegészítő szöveg, mint a fényképeken esetlegesen szereplő utcanévtábla, nem tartozik ide. Mint az a szöveg sem, melyet valamiért úgy terveztek, hogy mindenki számára láthatatlan legyen. Az olyan stilizált szöveget, mint ami például a vállalati logókban található, a funkciója szerint kell az oldalon kezelni, amely vagy garantálja, vagy nem a tartalom szöveges változatban történő megjelenítését. A logókon és logótípusokon felül kialakított egységes vizuális irányelvek nem tartoznak a kivételek közé.

Ebben a rendelkezési részben van egy kivétel, amely szerint „a képnek azon részei, melyek más fontos vizuális tartalommal rendelkeznek,”. Ennek a kivételnek az a célja, hogy megkülönböztesse a szöveget tartalmazó képeket azoktól a képként reprezentált szövegektől, amelyek annak érdekében helyettesítik a szöveget, hogy az egyedi formában jelenjen meg.

Habár jelen teljesítési feltétel csak szöveg alkalmazására vonatkozik hasonló kérdések merülnek fel a táblázatokban vagy grafikonokban megjelenített adatok esetében is. Szintén jó színkontrasztot kell biztosítani azokhoz az adatokhoz, melyek ilyen formában jelennek meg.

Szintén tekintse meg Az 1.4.6 teljesítési feltétel értelmezése - Kontraszt (kiemelés) oldalt.

Indoklás a választott arányokhoz

A 3:1 kontrasztarány az [ISO-9241-3] és az [ANSI-HFES-100-1988] által ajánlott minimális szint a szabványos szöveghez és látványhoz. Jelen rendelkezésben az 4.5:1 arány kerül alkalmazásra olyan kontrasztvesztés esetén, amely a közepesen alacsony látásélesség, a veleszületett vagy a szerzett színvakság következményeként jelentkezik, vagy tipikusan az életkor növekedésével járó kontrasztérzékenység elvesztése esetén.

Az indoklás az, hogy a látásélesség logaritmusának csökkenése általánosan összefügg a kontrasztérzékenység logaritmusának csökkenésével. Azoknak a csökkent látóképességű embereknek, akik 20/40 látásélességgel rendelkeznek, nagyjából 4.5:1 kontrasztra van szükségük, ahhoz, hogy az azonos értékű legyen az egészséges látásra vonatkozó 3:1 minimum kontrasztszabvánnyal [ARDITI-FAYE]. A 20/47 látásélességgel rendelkező felhasználóknak körülbelül 5:1 kontrasztra, míg a 20/80 látásélességgel rendelkezőknek körülbelül 7:1 kontrasztra van szükségük.

Az árnyalatokat különbözően érzékelik a színvak felhasználók (a veleszületett és a szerzett esetekben egyaránt), ami a jól látó felhasználókhoz hasonlítva eltérő színeket és relatív fényerősségű kontrasztokat eredményez. Emiatt a népesség fent említett részénél a hatásos kontraszt és az olvashatóság eltérő. Ennek ellenére, a színvakság eltérő típusai miatt, az általánosan elfogadott és hatásos szín-pár használat kontraszthoz történő előírása nem lehetséges. A megfelelő fényerősségű kontraszt iránti igény a színérzékeléstől független kontraszt elvárásán keresztül alkalmazkodik ehhez. Szerencsére a fényerősség érzékelése a rövid és hosszú-hullámú idegvégződések által történik, melyek nagymértékben átfedik egymás színkép-válaszait. Ennek eredménye, hogy a hatásos fényerősségű kontraszt általánosságban kiszámítható, a speciális színvakság figyelembe vétele nélkül. Kivételt jelent a dikromatikus színlátással rendelkezők számára a túlnyomórészt hosszú hullámhosszúságú színek használata a sötétebb általában feketében megjelenő) színek helyett. (Ebből az okból kifolyólag, javasolt technikát biztosítunk a fekete alapon piros elkerüléséhez). További információkért tekintse meg a [ARDITI-KNOBLAUCH] [ARDITI-KNOBLAUCH-1996] [ARDITI].

Az AA szinthez az 5:1 kontrasztarány került kiválasztásra, mert ez egyenlíti ki a megközelítőleg 20/40 értéknek megfelelő csökkent látóképességű felhasználók által általánosan tapasztalt kontrasztérzékenység hiányát. (a 20/40 értéket megközelítőleg 4,5:1 aránynak számolják, amit további kismértékű kontrasztnövekedés biztosításával felkerekítenek 5-re.) A 20/40 érték általában egy körülbelül 80 éves ember tipikus látásélességének felel meg. [GITTINGS-FOZARD]

Az AAA szinthez a 7:1 kontrasztarány került kiválasztásra, mert ez egyenlíti ki a megközelítőleg 20/80 értéknek megfelelő csökkent látóképességű felhasználók által általánosan tapasztalt kontrasztérzékenység hiányát. Az erősen látáscsökkent emberek általában kisegítő technológiákat használnak a tartalmak eléréséhez (ezek a kisegítő technológiák általában beépített kontraszterősítővel, valamint nagyítási lehetőséggel rendelkeznek). A 7:1 arány ezért általában kiegyenlíti a kontrasztérzékenység hiányát, amit azok a csökkent látóképességű felhasználók tapasztalnak, akik nem használnak kisegítő technológiát. Ugyanez az arány a színvakok számára is biztosít kontraszterősítést.

Megjegyzések a képletről

Átváltás a nem-lineáris alakokról a lineáris RGB értékekre az IEC/4WD 61966-2-1 [IEC-4WD] és a „Szabványos alapértelmezett színtér az internethez – sRGB” [sRGB] alapján történik.

A kontrasztra vonatkozó képlet (L1/L2) az [ISO-9241-3] és az [ANSI-HFES-100-1988] szabványokon alapul.

Az ANSI/HFS 100-1988 szabvány megköveteli, hogy a környező fényekből hozzáadódó értékek kerüljenek bele az L1 és L2 számításába. A .05 érték használata az [IEC-4WD] szabványból származó "Tipikus megtekintési fényfolt"-on és az M. Stokes és mások által készített [sRGB] tanulmányon alapul.

Jelen teljesítési feltétel és a hozzá kapcsolódó definíciók a „kontrasztarány”, és „relatív fényerősség” szakkifejezést használják a „fényerősség” kifejezés helyett, azért, hogy rámutassanak arra a tényre, hogy a webtartalom önmagában nem sugároz fényt. A kontrasztarány megadja a relatív fényerősség mértékét, amelyet a megjelenítés eredményezne. (Mivel arányról van szó, dimenzióval nem rendelkezik.)